Sokat gondolkodtam azon, hogy ha valaki megkérdezné, hogyan határoznám meg önmagam, vajon mit mondanék.

A legfontosabb, hogy megváltott ember vagyok: azaz, ismerem az életet Jézus Krisztus jelenléte nélkül. Ha ő nem keres meg, ma már talán nem is élnék. Huszonkilenc évvel ezelőtt azonban valami megváltozott: belépett az életembe.

Aztán elhívott ember is lehetek. Lelkész vagyok. Pásztor. Egyszerűen erre lettem teremtve. Mást el sem tudnék képzelni. Boldog felismerés ez!

Harmadsorban családos ember vagyok. Társsal, három gyermekkel, vadregényes életúttal.

Végül örömmel, csendesen mondhatom: szeretett ember vagyok. Az Atya hűsége, szeretete kísér, és melegszívű közösség, munkatársak vesznek körül.

Így az, amit életnek nevezünk – élhető a számomra.

Minden körülmények között.